Történelem- és létértelmezés Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásában

Az embertragédiája (1861)

Arany János véleményezése mellett készült el. Témáját tekintve a bűnbeesés és az édenkertből való kiűzés történetét dolgozza fel.  A teremtés történet csak a mű kerete, a lényegi tartalmat Lucifer és az Úr konfliktusa adja. Műfaja drámai költemény, emberiség- vagy könyvdráma. Ez a műfaj az emberiség örök kérdéseire keres válaszokat, a líra és a dráma mű nemeinek sajátosságait vegyítve Madách külföldi műveket vett alapul Az embertragédiája megírása során: Dante: Isteni színjáték, Goethe: Faust. A mű kétszintes dráma: túlvilág és a mindennapi életszintjén játszódik.  A drámai szituációt nem a szereplők cselekvései, hanem e két világ közötti feszültség hozza létre.

Történelemértelmezés:

A történet alapvázát a teleologikus történelemszemlélet adja, amely szerint a történelem meghatározott célnak alárendelten halad lineárisan előre. Madách saját korának eszméit vizsgálja a műben. Legfontosabb filozófiai eszméi a hegeli filozófia, ebből a tézis- antitézis-szintézis elve. Madách eltér az eredeti elmélettől abban, hogy a szintézis nem egy magasabb szintű etikai minőség hordozója, nem fejeltebb, hanem csak más. Korának természettudományos elméleteit is megfogalmazza: Ilyen a frenológia, vagyis a koponya alkata határozza meg az ember jellemét és képességeit, illetve az entrópia-elmélet, vagyis a Nap kihűlése következtében a Föld pusztulásáról szóló tan. Harmadik eszmei iránya a szocialista tanok, ebből a legjelentősebb Fourier utópikus szocialista tanai a jövő társadalmáról. Hegel történelemfilozófiája szerint minden történeti korszakot egy-egy vezéreszme határoz meg. Egy eszme megjelenik, kibontakozik, de a megvalósulása során eltorzul, a visszájára fordul, és ebből az ellentétből egy új eszme születik. Az eszmék az emberiség múltjában, Madách jelenében és az elképzelt jövőben fejtik ki hatásukat. A történeti színek alapkonfliktusa az Ádám által képviselt nagy, szent eszme és az eszméket eltorzító gyakorlat közti összeütközés. Ádám hisz a nagyszerű eszmékben, küzd is értük, de mindig csalódni kényszerül bennük.

Létértelmezés:

Ádám a történelem csomópontjain végighaladva folyamatosan azzal szembesül, hogy az eszme, amelyért lelkesedik, amint megvalósul, szükségszerűen mindig meg is bukik az emberi természet, a társadalom törvényszerűségei miatt. A teremtés teljesen értelmetlennek tűnik, nincsen követhető eszme, az emberi lét nem tart sehova. Luciferrel szemben az Úr a keretszíneket leszámítva nem szerepel a műben. Ennek oka, hogy Madách a műben deista filozófiát képvisel. Isten megteremtette a világot, majd hagyja a maga útján haladni. Ezt fejezi ki "A gép forog, az alkotó pihen" mondat. Lucifer, Ádám és Éva együtt testesíti meg az emberi teljességet. Ádám idealista optimizmusa áll szemben Luciferrel, a józanész pesszimista hirdetőjével, mint a szellemi és a materialista világ kettőssége.