A nyelvművelés jelentősége, szerepe napjainkban

A nyelvművelés a nyelvbe való tudatos beavatkozás illetve a nyelvvel kapcsolatos ismeretterjesztő munka. A nyelvművelők legfőbb feladatuknak a nyelv fejlődésének, értékei megőrzésének elősegítését tekintik. 

Területei: 

·         helyesírás

·         beszédtechnika

·         szóalkotás

·         szóhasználat

·         grammatika

·         mondatalkotás

·         fogalmazás

·         beszédstílus

A nyelvművelés előzményei:

A kor igazi nyelvművelőinek a 16. század második negyedének humanistát tartjuk. Közülük kiemelkedik Sylvester János, ő indította el a grammatika magyar szaknyelvének kialakítását. Fontos szerepe volt Szenczi Molnár Albert 1610-ben megjelent Az új magyar nyelvtan két könyve című munkájának. Ez az első teljes magyar nyelvtanunk, mely nyelvünk szabályainak számbavételével azt a célt szolgálta, hogy a hazánkba érkező idegeneknek érthetővé tegye a magyar nyelvet. A legjelentősebb és az első igazán nyelvművelő munka Geleji Katona István Magyar Grammatikatskája, mely a helyesírási, valamint a nyelvhasználatra vonatkozó tanácsokat is tartalmaz.

A nyelvtervezés:

A nyelvművelők az új jelenségeket a nyelvi normához viszonyítják. A nyelvi norma sosem tükrözi egészében a nyelv aktuális állapotát, mert a nyelv nem állandó, folyamatos változása alatt áll, földrajzi területenként és társadalmi rétegekben több nyelvváltozat is létezik egymással párhuzamban. A nyelvi normát időről időre újra kell fogalmazni, ez a nyelvtervezés.

Módszere:

A nyelvművelők igyekeznek képet alkotni az aktuális nyelvhasználatról. Felmérik, hogy mennyiben tér el az ismert normáktól. Ezek után következik az értékelés, azaz az állásfoglalás. A nyelvművelők célja a nyelv bővítése, gazdagítása, értékeinek megőrzése.

Nyelvművelés vagy természetes változás?

A nyelvművelés fontos feladatának tartja a nyelvromlás megakadályozását. A nyelvészet szerint a nyelvromlás az, ha a nyelv már nem alkalmas a gondolatok kifejezésére, a nyelvművelők szerint viszont az, ha szépsége, hagyományai csorbulnak. A nyelvészek szerint a nyelvi jelenségek nem ítélhetők meg erkölcsi vagy esztétikai szempontból, a nyelv életében nem szabad beavatkozni.