Ady szokatlan lírikus megnyilvánulásai, újító szelleme tette
a Nyugat első nemzedékének vezéralakjává. A költő megtartja eddigi
stílusjegyeit, a jellegzetes háromszavas címadást, a köznevek
tulajdonnevesítését és a ciklusokba rendezést. Ady kilenc szerkezeti egységre (ciklusra)
bontja a kötetét, amelyekben témák köré csoportosítja verseit: Szerelmi
költészet, forradalmi költemények, istenes versek, világháborús költészet.
Emlékezés
egy nyári-éjszakára:
A háború kitörésének az éjszakájára emlékezik vissza. A
képek víziószerűen törnek fel. A mű során egyre sokasodnak az E/1es személyű
igék ->énre ható bénultság kifejezésének eszköze. A múlt idejű létigék
használatával történelmi vízválasztó vonallá tesz a világháború kitörésének az
éjszakáját. Költeményét jellemzi az expresszív jelző használat, az értelmetlen
erőszakot, halált és elkeseredést kifejező szerkezetek (dühödt angyal, szomorú
föld). Erős vizuális és hanghatások megjelenése: riadó, csörtetés, vérvöröse. A
háború a világot kifordítja önmagából (holtból élő lesz). A szorongás képi
megjelenítésére is példát láthatunk. A jelzők használata is fokozást mutattat,
az éjszaka a mű végére válik különösen rettenetesé.
Ember az
embertelenségben:
Ady megszokott szimbolista tulajdonnevesítése a Föld és a
Téboly szavakban figyelhető meg.,ezzel hangsúlyozza a háború és az
embertelenség hatását. Az erőszakot kifejező szavak (zúz, rémség, nyúz)
félelmet és feszültséget kelt. Az emberi érzékszervek passzívak: a költő
elnémul, csak az egyénre vetülő fájdalom, bénultság érezhető. Az első versszakban
metonímia eszközével él, amely névátvitelt, névcserét jelent. Az ember
egészének darabokra szedésével a lélek összetörtségére utal. Az ” aki”
vonatkozó névmás használata az archaizálás eszköze, amellyel a múlt értékeire
irányítja a figyelmet.
Csinszka-versek:
E költemények a Vallomás a szerelemről ciklusban található
meg. Léda-szerelem lírájával, szerelmi szenvedélyével éles ellentétben állnak,
kiegyensúlyozott, gyöngéd szerelem képeit mutatják. Csinszka az időleges
menedék a költő számára. Megtalálta bene a féltő, óvó, otthont teremtő nőt.
Emlékezés
egy nyár éjszakára
Rapszódia. Ignotus szerint Ady ezzel „megírta a háború
legnagyobb versét”. Kulcsszava a fordulat, az emberi világ átcsapása
apokaliptikus jelenbe, úgy, hogy a végső igazságszolgáltatást követően az
isteni rend jönne el. A fordulatkülönböző szinten értelmeződik. Az életrajzi,
illetve annak szánt mozzanatok mellett elvont eszmetörténeti szint is
jelentkezik: a világégés és pusztulás legfőbb oka a szeretet hiánya, a részeg gondolat.
Az eleinte csak „különös” éjszaka hihetetlen borzalmakat indít el. A lezárásban
halvány reménysugár – az értelem talán felül tud kerekedni.
Mag hó alatt
Allegória. Alapvető természeti képe mint szervezőelv arra
figyelmeztet, hogy a jelen borzalmából csak az individuális perspektíva
meghaladásával, a történetiséggel, az örök körforgás felismerésével lehet
túllépni. A tegnap őrzése önmagunk és a remény őrzése, mely egyúttal az önhűség
kifejezője is. A vers elhatárolódás az eltévelyedett világtól. A „mag” az
erkölcsi értékek megőrzésére utal, minden körülmény között. A kompozíció:
döbbenet után személyes metamorfózis, majd a feladat megtalálása.
Az eltévedt
lovas szimbolista vers. Előzmény: 800-ezer katona elvesztése a
háborúban. A lovas az emberiség, illetve a magyarság metaforája. E versben a költői
én alárendelt szerepet kap a megjelenített világ démonikus látványához képest.
Már a felütés is (mely a vers végén ismétlődik, s így keretszerűen fogja egybe
a többi szakaszt) démonikus világot idéz meg. A vers alapvető témája: az Idő
mitikus ereje. A vers leginkább kibontott tematikus rétege a múlt és a jelen
egymásba épülése. A sűrű: a múlt, a jelen: a pőre sík, mely erdővel, náddal
nőtteti be hirtelen magát. Az organikus, burjánzó tenyészet, amely
emberellenes, ismét rákényszeríti magát a rendezett, megművelt tájra. A vers
elátkozott világában egy feltartóztathatatlan kiüresedési folyamat megy végbe.
A jelen teljesen ember nélküli, az élet mozdulatlanságba dermed. E
mozdulatlanságnak a múlt kísértése és e kísértés mozgalmassága ad ellenpontot.
Sajátos, kettős szerkezet jön létre így: a felszín és a mélység, a
mozdulatlanná dermedt jelen és a kísértő múlt ellentéte. A költemény
csúcspontja a hatodik versszak, amely a múltban elrendelt és jelenbe nyúló
elkárhozás foglalatát adja. Baljós, fantomszerű jelenés a lovas - csak hallani
lehet vak ügetését, útja úttalan erdők, nádasok, bozótok között vezet,
novemberi ködök fénytelen szürkeségében.
Krónikás
ének 1918-ból tárgyias vers. Stílusa tudatosan archaizáló. A
bokorrímként megjelenő ragrímek a monotóniát, a kilátástalanságot, a káoszt
mint állandó jelent érzékeltetik. A 16-17. századi krónikaszerzők hangjának
felidézése Ady esztétikai-poétikai útkeresését is jelzi: a lírai én
tárgyiasítását és egyben feloldódását az ábrázolt tárgyban, eltávolodását az
élmény pillanatnyiságától.
A halottak
élén látomás vers. Adyt állandóan foglalkoztatta a harctérre indulás
gondolata. Együtt akart lenni a pusztuló milliókkal: vállalni akarta
szenvedéseiket. Ha erre nem is került sor, megírta kötetcímmé is emelt nagy
versét, A halottak élén-t. Ahány strófa, annyi együttérző gesztus az
áldozatokkal, a halottakkal csakúgy, mint azokkal, akik vele együtt a háború
éveiben kiszorultak az életből. Egyetemes humanizmusának talán legnagyobb
vallomása ez a verse: az ölelő kitárt kar, emberszeretete segíti őt abban, hogy
individualizmusától is megszabaduljon.
Őrizem a
szemed szerelmes vers (Csinszka). A kor egyik népszerű daltípusának,
az elégikus chansonnak talán legszebb képviselője a magyar lírában. Az idősödő
költő szerelmi vallomása, gyöngédséget, ragaszkodást sugall a cím. Az érzelem
és hangulat egyneműségét a bizonytalanságot, kétséget kifejező szavak,
kifejezések bontják meg (rettenet, riadtan, nem tudom). Nemcsak az életkor, az
elmúlás közelsége okozza a bizonytalanságot, hanem az ellenséges világ is.
Nézz,
Drágám, kincseimre a szerelmes vers tanúsága szerint ez egy
őszinte számvetés: a hiány és a nincs számbavétele. A látszólagos értékek
hajszolása után a végső pillanatban csak a „lázáros kincsek” maradnak. Ezt a
tudatot nem feledteti, legfeljebb elviselni segíti az asszonyi hűség és a
szerelem, ami már nem harcot, hanem biztonságot, menedéket jelent a költő
számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése