A XIX. századi magyar széppróza nagy újítójaként tartjuk
számon Mikszáth Kálmánt, aki a realizmus felé közeledett. Regényeinek,
novelláinak középpontjában népi hiedelmekre épülő mozzanatok jelentek meg.
Mikszáth próza irodalma társadalmilag 3 rétegből építkezik: parasztábrázolás,
felvidéki polgárság, dzsentrivilág bemutatása. A parasztábrázolást Mikszáth
honosította meg a magyar irodalomban ( habár Jókai Mór regényeiben is
találkozhatunk paraszti származású karakterekkel, de nála sosem főszereplőként
jelentek meg).
Látás-és
ábrázolásmódjának sajátosságai:
Az elismerést és a népszerűséget két novelláskötet - a Tót
atyafiak és A jó palócok hozta meg. A paraszti témát szép irodalmi szintre
emelte. Rámutatott arra, hogy ezen emberek lelkében is mély konfliktusok
zajlanak. Az író ábrázolásmódjának fontos jellegzetessége az anekdotázás, ami
élőbeszédszerű szóhasználatával közvetlenné, hitelessé teszi. Mikszáth hőseit idealizálja.
Tót
atyafiak (1881)
A kötet négy hosszabb terjedelmű novellát tartalmaz, amelyek
hősei a civilizációtól elzárt hegyekben, a természet szoros kötelékében élik
mindennapjaikat. Sokkal szorosabb kapcsolatot ápolnak az állatokkal, mint
embertársaikkal. Kiemelt szerepe van a természetnek, gyakran
cselekménybefolyásoló magyarázó funkcióval rendelkezik. A novella cselekményét
a szereplők békés, idilli életét feldúló konfliktusok kibontakozása képezi. Mikszáth
népi babonákat, hiedelmeket ismerő mesemondóként van jelen. Jelen van a népi
gondolkodásmód: mesébe illő túlzásokkal érzékelteti hőseinek idilli
körülményeit. A novellák árnyalt és részletes lélekrajzot tartalmaznak. A
spontánmesélő kedv rendkívül közvetlenné és könnyeddé teszi az elbeszélésmódot.
A főhőseit kezdetben kívülállók szóbeszédéből ismerjük meg. Különböző
konfliktusok hatására bekövetkező cselekmények mutatják meg valódi belső
értékeiket. Az író tudatosan alkalmazza
a késleltetés és a balladai homály eszközét.
A jó
palócok (1882)
A tizenöt rövidebb novellát tartalmazó kötet Mikszáth
szülőföldjére kalauzolja az olvasót. Mikszáth falvakban élő palóc hősei sokkal
közlékenyebbek, mint a tót hegyek lakói. Mikszáth gyakran szereplőinek
szemszögéből szemléli a történéseket, és csak annyi információt közöl,
amennyivel az adott szereplő rendelkezik ( szabad függő beszéd). Mikszáth rendkívül
szűkszavúan ábrázolja az eseményeket, a sűrítés és a sejtetés eszközével teret
enged az olvasói következtetéseknek. A természetleírásokat mellőzi, de a táj végig
kíséri az eseményeket. A népi hiedelmek,
babonák a novellákban fontos cselekmény formáló erővel rendelkeznek.
Ábrázolásmódjára nosztalgikus-elégikus hangnem jellemző, amelyet gyakran
humoros elemek tesznek változatossá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése