Az anyanyelv, nemzeti nyelv több földrajzilag és
társadalmilag is differenciált nyelvváltozatban létezik. Ezek a nyelvváltozatok
adják a nemzeti nyelvet, amelyet minden egy nyelven beszélő ember képes
megérteni, beszélni. Ekkor beszélünk köznyelvről. A köznyelvnek létezik írott
és szóbeli formája. Az írásbeli köznyelv választékosabb, igényesebb formáját
irodalmi nyelvnek nevezzük. Nyelvváltozatokról beszélve elsősorban azt
kell megvizsgálnunk,hogy az adott nyelvváltozat mennyiben tér el a köznyelv
normáitól. Ezek az eltérések lehetnek szemantikaiak ( jelentéstani),
szókincsbeliek, nyelvtaniak vagy hangtaniak.
A
nyelvváltozatok területei, horizontális tagolódása:
Attól függőem, hogy egy adott nyelvet mekkora területen
beszélnek, az egyes régiókban létrejöhetnek eltérések a nyelvhasználatot
illetően. Ezek a nyelvjárások, mint pl.: székely, csángó, palóc.
A
nyelvhasználat társadalmi, függőleges tagolódása:
A függőleges tagolódás
vízszintesen elhelyezkedő alapegységei a csoportnyelvek. Ezek elsősorban
szókincsünkben különböznek a többi nyelvhasználattól.
A szaknyelv pontos
ismeretek, információk közlésére és cseréjére jött létre az adott szakmával,
tudománnyal foglalkozók számára.
A hobbinyelvek esetében
különböző szabadidős tevékenységek űzéséhez elengedhetetlen szókincskészletéről
beszélünk.
A rétegnyelvek különböző
korosztályokat jellemző nyelvhasználatokat jelölök. Ez alapján
megkülönböztetünk gyermeknyelvet, diáknyelvet, ifjúsági nyelvet, de ide tartozik
a katonai nyelv is.
A területi és társadalmi
nyelvhasználaton túl valamennyi ember rendelkezik egyéni nyelvhasználattal,
kisebb közösségek családi nyelvhasználattal.
Argó
és szleng:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése