A Bűn és Bűnhődés
tekinthető eszmeregénynek (eszme áll a kp-ban), polifonikus regénynek, detektívregénynek.
Az emberi szabadság:
Az egyén és a
közösség szerves egységének felbomlása alapvető téma. Központi kérdésként merül
fel az individuum (személyiség) elidegenedésének folyamata, amely a társadalmi
kontroll végső megsemmisüléséhez, az erkölcsök relativizálódásához vezet. Az én
szabadsága tehát alapvetően két irányból, külső és belső világ, azaz a
társadalom és a lelkiismeret által behatárolt.
A raszkolnyikovi szabadságeszme:
Központi
gondolata a napóleoni hatalomeszem köré összpontosul. A tömeg és a tömegből
kivált „nagy ember” kettősség, tehát elméleti és gyakorlati síkon is
megjelenik, és ez feloldhatatlan ellentmondás lesz, Raszkolnyikov lélektani
őrlődésének a kiváltó oka. Az eszem elméletben kettéválasztható, de a gyakorlatban
e kettő szükség szerűen összefonódik. A kiválasztott emberek történelemalakító
joga és szabadsága abban rejlik, hogy a magasabb cél érdekében vállalni tudják
a történelemalakítással járó szellemi és morális terheket. A kiválasztott
emberek számára lehetőség nyílik az egyén szabadságának kiszélesítésére. Az
individuális tett felelőssége alól sem társadalmilag, sem intellektuálisan nem
jelent felmentést az individuum etikai felelősségére. Marmeladov szociális
igazságtevés indulatait ébreszti. Anyja és Dunya helyzetének kilátástalansága a
személyes felelősség érzetét is felkelti. Raszkolnyikov mind társadalmi, mind
lelkiismereti értelemben csak a bűnhődés bevégeztével válhat szabaddá.
Szvidrigaljov
számára semmit sem jelent az erkölcs, a törvény. A lelkiismereti korlát,
morális katasztrófája végül öngyilkosságba hajszolja.
Szonya átlép isteni és emberi törvényen, látszólag
megtagadja keresztény hitét. De indító oka nem a kiválasztottság tudatából
táplálkozó egoizmus, hanem az önzetlen önfeláldozás. A krisztusi megváltás
reményében függetleníti magát a küldő körülmények által okozott nyomurúságtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése