A népi írók köre köztük Illyés Gyula is arra törekedett,
hogy a földművelő lakosságról kialakult kép árnyaltabbá váljon a köztudat
számára. A Puszták népe műfaja irodalmi szociográfia, átmenet a szociológia és
a szép irodalmi alkotások között. A tudományos tárgyilagosság és a szépirodalmi
személyesség keveredése jellemzi. A cselédréteg anakronisztikus életét mutatta
be a korabeli közvélemény számára. A puszta ekkor már nem a Petőfi-féle szabad
és öntudatos egyén közege, hanem az uradalmi cselédek által lakott terület.
Illyés megcáfolja a korban uralkodó hamis magyarságképet.
A mű
sajátosságai:
Illyés Gyula epikus alkotásai önéletrajzi jelegűek,
megjelenik bennük a saját életútjában véghezvitt társadalmi felemelkedés. A
Puszták népe összetett alkotás. Emlékekkel felidézett önéletrajz is. A
„népréteg lelkületének” ábrázolása adja az alkotás statikusságát. Jellemző rá a
cselekmény hiánya. A pusztai nép életének az elfoglaltság, az állandó, de
ismétlődő munka ad értelmet. A dinamizmus érzetének kiváltó oka, a felemelkedés
ritka, de létező lehetősége, amit Illyés a saját önéletrajzának hitelével
alátámasztott. A mű alapja az elbeszélői én családtörténete, amelyben három korszak
választható el egymástól. A nagyszülők, majd a szülők kora, végül az író
felnőtt kora. Az elbeszélői nézőpont kettős, keveredik a pusztai lakók egyéni
és közösségi megfigyelése. Az adat- és tényleírások tárgyilagosak, míg azok a
történeti elemek, amelyeket az elbeszélő is átélt, érzelmekkel átszőtt
jelenetek. ( Pl.: Petőfi-élmény emléke).
A pusztai
nép és társadalom:
A befejezés nyitott, Illyés csak
sejteti a megoldást, azonban egyértelműen kifejezi, az ismertetet közösség
életkörülményeinek tarthatatlanságát, így késztetve gondolkodásra az olvasót.
Ez a lét a feudalizmus továbbélését jelenti egy polgárosodni kívánó korban. A
polgár modern fogalma nem terjeszthető ki a társadalom minden rétegére. A
fogalmon túllépve lehetséges a valós polgárosodás. Egyéni karrierépítés során
elvész a kapcsolat a pusztai gyökerekkel. Szükséges a pusztai léttől való
eltávolodás, majd az ahhoz való visszatalálás. Ezért hivatkozik az író többször
is a bibliai tékozló fiú történetére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése