Az emberi szabadság ellentmondásai Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényében

A Bűn és Bűnhődés tekinthető eszmeregénynek (eszme áll a kp-ban), polifonikus regénynek, detektívregénynek. 

Az emberi szabadság:

Az egyén és a közösség szerves egységének felbomlása alapvető téma. Központi kérdésként merül fel az individuum (személyiség) elidegenedésének folyamata, amely a társadalmi kontroll végső megsemmisüléséhez, az erkölcsök relativizálódásához vezet. Az én szabadsága tehát alapvetően két irányból, külső és belső világ, azaz a társadalom és a lelkiismeret által behatárolt.

A raszkolnyikovi szabadságeszme:

Központi gondolata a napóleoni hatalomeszem köré összpontosul. A tömeg és a tömegből kivált „nagy ember” kettősség, tehát elméleti és gyakorlati síkon is megjelenik, és ez feloldhatatlan ellentmondás lesz, Raszkolnyikov lélektani őrlődésének a kiváltó oka. Az eszem elméletben kettéválasztható, de a gyakorlatban e kettő szükség szerűen összefonódik. A kiválasztott emberek történelemalakító joga és szabadsága abban rejlik, hogy a magasabb cél érdekében vállalni tudják a történelemalakítással járó szellemi és morális terheket. A kiválasztott emberek számára lehetőség nyílik az egyén szabadságának kiszélesítésére. Az individuális tett felelőssége alól sem társadalmilag, sem intellektuálisan nem jelent felmentést az individuum etikai felelősségére. Marmeladov szociális igazságtevés indulatait ébreszti. Anyja és Dunya helyzetének kilátástalansága a személyes felelősség érzetét is felkelti. Raszkolnyikov mind társadalmi, mind lelkiismereti értelemben csak a bűnhődés bevégeztével válhat szabaddá.

Szvidrigaljov számára semmit sem jelent az erkölcs, a törvény. A lelkiismereti korlát, morális katasztrófája végül öngyilkosságba hajszolja.

Szonya átlép isteni és emberi törvényen, látszólag megtagadja keresztény hitét. De indító oka nem a kiválasztottság tudatából táplálkozó egoizmus, hanem az önzetlen önfeláldozás. A krisztusi megváltás reményében függetleníti magát a küldő körülmények által okozott nyomurúságtól.

Az alapeszme és az emberideál megjelenése Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzában

Zrínyi Miklós a XVII. századi főúri barokk irodalom legjelentősebb képviselőjévé vált Magyarországon. 1646-47 telén írta a Szigeti veszedelem című eposzát, ami az Adriai tengernek szirénája című kötetben jelent meg. Forrásként felhasznált néhány korábbi eposzt és Torquato Tasso Megszabadított Jeruzsálem című művét.

Az eposz az epika mű nemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény, amelynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse egy közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.

Eposzi kellékek alkalmazása: Állandó jelzők, témamegjelölés, seregszemle, isteni közbeavatkozás, odafordulás. Megmaradnak a nagy terjedelmű epikus hasonlatok. Nem hexameterben, hanem ütemhangsúlyos verselésben íródott. Elmarad az in medias res kezdet.

Az alapeszme megjelenése:

A magyarság morális züllöttsége vívta ki az Isten haragját. A kereszténység, tehát az  egységes hit által összekapcsolt szigeti védők,  győzedelmeskedni tudnak, a heterogén értékrendű török sereg fölött. Erkölcsi győzelmet aratnak.

Szigeti veszedelem

Ø  Műfaj: nemzeti műeposz

Ø  Keletkezés: 1645-46

Ø  Latin cím: Obsidio Sigetiana

Ø  Megjelenése: 1651, Bécs, egy kötetben: Adriai tengernek Syrenaia, groff Zrini Miklos:

• maga állította össze a kötetkompozíciót:

1. Szerelmes versek
2. Filozófiai, erkölcsi témájú epigrammák (az eposzt felépítő bűnök és erények szerepelnek bennük)
3. Szigeti veszedelem (=Zrinyiász)
4. Feszületre: óda, vallásos számvetés
5. Peroráció: zárás, életcéljának rövid összegzése

Ø  cím értelmezése: szirén = költő

• címlapja is sajátosan barokk:
• a háborgó tengeren a szerencse által ide-oda hányódó élethajó motívuma
• a hajóban páncélban és sisakban ül Zrínyi, akit két szirén próbál eltántorítani útjától
• a hajó dagadó vitorláján egy szalag: kötet címe és egy latin idézet: Sors bona, nihil aliud. (Jó szerencse, semmi más.)

Ø  Forrásai: Vergilius: Aeneis, Tasso: Megszabadított Jeruzsálem, korabeli históriás énekek, homéroszi művek (Iliász, Odüsszeia)

Ø  Téma: Szigetvár 1566-os ostroma (dédnagyapja emlékének állít emléket)

Ø  Alapkoncepció: a magyarság múltbeli sikerei Isten ajándékai, de a magyarok hálátlanok voltak, bűnbe estek, így Isten büntetése a török támadás. Isten kilátásban helyezi a büntetés feloldását is, ha megtérnek a magyarok. Az óriási török létszámmal szemben a szigeti védőseregben igen kiváló erények testesülnek meg, ezért a magyarság pártjára vonja Istent.

Ø  Barokk eposz jellemzői:

• Megtartja a naiv eposz jellemzőit (saját korának mutat példát egy múltbeli történelmi eseménnyel) és az eposzi kellékeket
• Szubjektívebb
• Keresztény hit jegyébe született: pl. a múzsa az invokációban Szűz Mária (a középkori himnuszok stílusában könyörög hozzá)
• Mű célja: ideálteremtés: dédapja a halált a kereszténység védelméért vállalta a kereszténység, Krisztus nevében, nem a világi javak vezérelték a várvédőket, hanem az erkölcsi tisztaság (Athleta Christi = Krisztus katonája)
• Háborújuk szent háború → haláluk a vértanúság rangjára emelkedik, így megvalósítja a költő a keresztény hit egyik legfontosabb etikai célját, Krisztus követését (Imitatio Christi)
• Nemzeti bűn és bűnhődés gondolatát veti fel (lásd: alapkoncepció)
• Angyalok szerepeltetése (pl. Mihály arkangyal leszáll a pokolba és Szulimánt a magyarok ellen szítja; a végén Gábriel vezetésével angyali légió viszi lelküket a mennyországba)
• Idealizált eszménykép: a várvédők szilárd egységet alkotnak, erényeik a vitézi hősiesség, tisztaság, kitűnő vezér áll a sereg élén (ellentét a török sereggel)
• Megdicsőült keresztény vértanú: legveszedelmesebb ellenségtől szabadította meg az országot és a kereszténységet

Ø  Szerkezet:

I.                      1-6. ének: ostrom előzménye, előkészítés célja: el akarja hitetni az olvasóval, hogy a török tábor ereje csupán nagyságában van, ezzel szemben a magyar erkölcsileg, a hadvezérek és a katonák kapcsolatát tekintve felette áll

       1. ének:

• eposz eszmei megalapozása
• ábrázolja és bírálja a magyarországi viszonyokat
• Szulejmán elindul → ellenség nagyságának hangsúlyozása, hangoztatja, hogy a török tábor ereje nem a vezérekben, hanem a tömeg erejében rejlik
• tartalmaz 3 eposzi kelléket: invokáció, porpozíció, enumeráció
• Zrínyi lelkesítő beszéde

2.ének:

·         hadsereg felszerelésének bemutatása: kitűnő fegyverzet → fokozza az ellenség nagyságát, de a helyzet nem reménytelen, ha a magyarok megtérnek: Isten akkor megbocsát

·         Szulejmán: méltóság, okos, vitézség, kegyetlen zsarnok, önző dicsvágy, embertelen magány

·         Zrínyi: hazaszeretet, erkölcsi fölény, bátor, leleményes, jó katonai képesség, tudatos, elszánt, felelősségérzet, egy eszmei ország eszmei vezetője (feszület előtti imádkozás → végzetes eposzi hős)

·         törökök: óriási tömeg, nagy katonai felkészültség, de csak a zsákmányszerzés és a zsarnoki kényszer tartja őket össze

·         magyarok: kis létszám, bátorság, bajtársiasság, kiemelkedő katonai képességek → követendő példaképek, emberi vonások → hitelesség alátámasztása

3. ének:

• siklósi csata: előkészíti a valódi csatát
• megismerjük alaposabban a két sereget csatában
• Zrínyit előzetesen bemutatja csatában
• hangsúlyozza a várvédők elszántságát és győzelembe vetett hitét
• öli a törököket → kiegyenlítődés, török önbizalmának csökkentése
• bemutatja a török hibákat: ellenség lebecsülése, éberség hiánya, elbizakodottság

   4. ének:

• seregszemle a siklósi győzelem után
• török pánik
• Zrínyi készülődik

    5. ének:

• magyar seregszemle (enumeráció): vitéz Farkasics, okos Alapi
• Zrínyi elbúcsúzik fiától (apai oldal)
• ének:
• megérkezik a török előhad
• Almás-pataknál magyar győzelem

II.                  7-13. ének: ostrom leírása, fő cél: magyarok és törökök különböző értékrendjének  bemutatása

7. ének:

• megérkezik a teljes török had
• Farkasics meghal, Demirhám ás Deli Vid párbaja

8. ének:

• a török vezér bemutatása

9. ének:

• Jurasics és Radivoj halála (Aeneisből vette át)

10. ének:

• szerkezeti tetőpont (nem arányos elrendezés)
• ostromének
• Zrínyi hősiességének leírása

11. ének:

• legjobb törökök bemutatása
• Rusztán és Delimán jó barátok, de Rusztán feleségét (Cumilla) Delimán is szereti → széthúzás
• másodszor is összecsap Demirhám és Deli Vid: Deli Vid megöli Demirhámot

12. ének:

• Delimán és Cumilla tragikus szerelme: megszöknek, de Cumilla meghal, Delimán visszamegy meghalni

13. ének:

• Borbála és Deli Vid szerelme: Deli Videt elfogják, Borbála beöltözik töröknek és visszaszerzi

14-15. ének: történelmi valóság → vereség

14. ének:

• barokk eposz összes jellemzője megtalálható benne
• csodás elemek felvonultatása

15. ének:

• a törökök tervezik a visszavonulást, amikor elfogják a várvédők postagalambját, amiből kiderül, hogy már nem tudják tovább védeni a várat
• kirohanás
• fizikai halál, de erkölcsi győzelem

Verselés: magyaros: ütemhangsúlyos, négyütemű 12-es sorok, bokorrím

Avantgárd világlátás és ábrázolásmód Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek című alkotásában

Kassák Lajos

Kassák korai költészetére a nyugatosok gyakoroltak hatást, de eltávolodott. Elutasította a művészet a művészetért szépségeszményét (l’art pour l’art). Úgy vélte, a műalkotás nem puszta esztétikai tárgy,hanem aktív tett, tevékenység. Azon az állásponton volt, hogy a művészetnek le kell bontania a magas és a tömegkultúra közti határokat. Új művészeti nyelvet akart megteremteni. Költészete meghatározóan az expresszionizmushoz kötődik.

Az avantgárd jellemzői:

Az avantgárd a XX. század elején megjelenő új művészeti irányzatok összefoglaló elnevezése. Két csoportra bontható: A lázadóbb hangvételű izmusokra (futurizmus, expresszionizmus, dadaizmus, szürrealizmus), és a forma építő izmusokra ( kubizmus,konstruktivizmus).  A művészeket már nem a kézzelfogható valóság, hanem a látszat alatti lényeg megragadása foglalkoztatta. Az avantgárd szétfeszítette a hagyományos technikák kereteit, aminek eredményeként a művészeti ágak és műfajok határai elmosódtak.  Célkitűzésként jelölték meg a művészet funkciójának a megreformálását. A művészet társadalomformáló szerepével kívánták ezt elérni.

A ló meghal a madarak kirepülnek:

A ló meghal a madarak kirepülnek című szabad verse 1922-ben jelent meg. Kassákra nagy hatással volt Apollinaire szabad versei.  A műre jellemzők az avantgárd és a szabad vers főbb jegyei, mint pl. a töredékesség, a mondatépítkezés megtörik, az elliptikus szerkezetre (hiányra) épít, ok-okozati összefüggés alapján nem követhető, párhuzamos, mozaikszerű mondatszerkesztés (egy időben több tér vagy egy térben több idő). Megjelennek ismétlődések, toposzok. A műnek visszatekintő, önéletrajzi jellege van, a nyugat-európai csavargás emlékképei. Az út, utazás toposzán keresztül tárja az olvasó elé Kassák költővé válásának állomásait. A lírai hősnek útitársai vannak, a faszobrásszal és a Chilébe vallásalapítónak készülő „szittyával” utazik. Az elbeszélt eseménysor első és utolsó szakasza keretet alkot, mivel a vándorlás Pestről indul és Pestre érkezik vissza. A mű többszöri olvasása után sem értelmezhető az elbeszélt utazás célja, annak tapasztalatai és eredményei. Sikertelen, mivel a képsorok és történetmozaikok logikus, ok-okozati rendbe állításának lehetőségét poétikai alakzatok törik meg, amelyek lebontják a nyelvi jelek hagyományos jelentéseit. A szerkesztés szándékosan gátolja az értelmezést. A nyitó kijelentés visszautal a címbeli motívumokra (ló,madár). Mindkét képhez az idő képzete kapcsolódik. Időmetafora. A kapu jelentése vonatkozhat az indulásra A ló, a madár, a papagáj motívumai, valamint a vörös szín különféle ismétlődései később is visszatérnek. Ez az oka annak, hogy az olvasó nem talál olyan rendezőelvet, amelyik a képeket, motívumokat összefüggő rendszerbe illeszthetné. A versbeli képvilágban nem ismerhető fel állandó, egységes jelentésekhez kapcsolható szimbólum, vagy összetett költői képrendszer. A művet jellemzi a központozás hiánya. Ez a hiány a mondattani egységek többféle értelmezését teszi lehetővé. Kihasználja a szavak szó szerinti és az átvitt értelmű jelentés közötti feszültséget. Így a nyelvi szerkezetek is montázsszerű hatást keltenek („ szittya az öltözőben felejtette az új vallás kulcsát”, „a galambok bukfenceztek a háztetők felett/jobban mondva galoppoztak a napkocsin”). A szövegben gyakoriak a korábbi állításokat visszavonó, vagy épp az állítás és a tagadás játékára épülő szerkezeti . egységek („amit fölállítunk az föl van állítva/de amit fölállítottunk, az nem jelent semmit”; „én láttam Párizst és nem láttam semmit”). A jelenetek dinamikusak gyors egymásutánban, néhol egymásra vetítve jelennek meg. Dadaista zenei elemeket használ ( ho zsuo ho zsup). A konstruktivizmus szellemisége is megjelenik. Kassák ars poéticájá szerint, a költő feladata a személyiség felépítése és kiteljesítése.

Ars poetikus vonatkozások Petőfi Sándor lírájában

Az ars poetica (latin: költői mesterség, költészettan) a gondolati líra egy költeménytípusa; magáról a költészetről, a költészet lényegének gondolati megragadásáról, költészet értelméről szól.

 Lírai önarcképében megfogalmazza saját stíluseszményét, jelzi azt a költői magatartást, amelyet meg kíván valósítani. Petőfi sokat írt önmagáról, szívesen jellemezte, elemezte saját költői és emberi magatartását verseiben.

A természet vadvirága indulatos, támadó hangja sejteti, hogy a vers válasz a költőt ért kritikákra  (szatírával és szarkazmussal támad).  A vers lírai önarckép, s egyben programadó vers is, olyan költemény, melyben Petőfi megfogalmazza saját stílusélményét, jelzi, azt a költői magatartást, melyet meg kíván valósítani. Természetes egyszerűség, népiesség és nemzeti érzés, ezek a Petőfi-arckép lényeges vonásai. A verset a „természet vadvirága” metaforára építi, ami szép és természetes, ezzel ellentétben az üvegházi növény mesterséges és kevésbé életképes. „korláttalan természet vadvirága”àellentmond a szabályoknak. „tövises vadvirág”àmeg tudja védeni magát a költő. Refrénes mű.

Dalaimban nem pusztán költői elveket fogalmaz meg, hanem tematikus (témák szerinti) áttekintést ad a költészetéről. Sorra veszi, hogy mi minden ihleti meg. Lelki állapotához, érzelmekhez kötődnek ezek az ihlető dolgok. Ismétlés van minden versszak végén, ami összefoglalja az adott versszakot, ezek az ismétlések mindig metaforák.

1. gondolati, filozófiai tartalmú versek költészete
2. könnyedebb, játékosabb versei
3. szerelmes versek
4. bordalok (vén cigány gondolata,àha jó, ha nem jó, akkor is iszunk)
5. forradalmi látomásversek
6.  

XIX. század költői  Petőfinek a költészetéről és költő szerepfoglalásáról alkotott véleményét  tükrözi. A vers szerint a költő isten küldöttei. Egy lángoszlop, mely a zsidókat vezette Kánaánba, ahogy a költészet vezeti a népet. Ezt a követelményt állítja a többi költő elé. Indulattal érvel és bizonyít.

1. vsz: Tiltással figyelmeztet a feladat rendkívüliségére.

2. vsz: Meghatározza a népvezér költők szerepét és rendeltetését.

3-4. vsz: Felháborodottan átkozza meg a gyáva és hamis hazug próféták magatartását.

5. vsz.: A vagyoni jogi és kulturális egyenlőség elképzelése túlmutat a közeli jövőn. A cél elérése nem kétséges, de az időpontja bizonytalan.

6. vsz.: A költő itt már nem láttatja magát, nem szól személyes részvételről, sőt talán tétovasága azt jelzi, hogy munkájának eredményét se fogja megérni.

A romantikus szenvedélyesség ellenére is a vers kerek, zárt, szinte klasszicistaízlésű kompozíció, az indulatok nem teszik zaklatottá, nem bontják meg a strófaszerkezetet. Inkább érvelő bizonyító meggyőző retorikára esik a hangsúly. Forradalomi látomás vers is egyben.

Tematikus, szerkezeti és formai változatosság Arany János balladaköltészetében

Ballada: A balladát, mint műforma Villon tette népszerűvé a XV. században. Ballada verses kisepikai, nép- és műköltészeti műfaj. Az eseményeket, előzményeket, okokat nagyrészt drámai párbeszédekből és lírai monológokból ismerjük meg. Cselekménye sűrített, a lényeget emeli ki, gyakran egyetlen jelenetre összpontosít, másrészt mindent elhagy, ami a lényeg szempontjából nem nélkülözhetetlen. Így előadásmódja szaggatott; az időbeli kihagyások, a térbeli váltások, az elhallgatás egyaránt jellemzi. A műfaj lényeges vonása, hogy az embereket kiélezett lelkiállapotokban, lélektani szituációkban ábrázolja, gyakran a megzavart emberi lélek magatartását mutatja be. 

Ballada csoportosítása: 

• népi ihletésű parasztballadák
• történelmi balladák (Mátyás anyja, Szondi két apródja)
• lélektani balladák( Ágnes asszony, Tetemre hívás)
• romantikus ihletésű balladák: titokzatosság, érzelemközpontúság, váratlan fordulatok,babona  ( Tetemre hívás, Az ünneprontók)

A balladák szerkezete:

• Egy szólamú, lineáris balladák: egy cselekményszál, körkörös felépítettség
• Több szólamú, polifonikus, párhuzamos szerkesztésű balladák

A balladák formavilága:

Chevy Chase-strófában íródott ( 4 db 6 és 8 szótagos sorokból áll) a Walesi bárdok, ami az angol és skót balladák jellegzetes strófaformája.

Arany az erkölcsiség szócsöve és a nemzeti öntudatmegszólítója volt. Arra törekedett, hogy a népköltészetet és a népi témákat nemzeti irodalom szintjére emelje.

Tengeri-hántás   (1877.):
A népi témájú ballada sajátossága, hogy benne Arany a ballada műfaji keletkezéstörténetét is bemutatja; az elbeszélő feladata, hogy kukoricahántás közben szórakoztassa a résztvevőket, ugyanakkor erkölcsi tanítást is adjon a fiataloknak. A megesett lány konvencionális története Arany erkölcsi felfogásának szigorodásáról tanúskodik, s a bűnértelmezés a lavina-effektus már megismert módszerén alapul. A strófák 5. sora vagy jelképesen értelmezi a történetet, vagy kapcsolatot teremt a hallgatósággal, hangulatilag erősítve föl a történetet. A büntetés most is az elme megbomlása, a hallucináció és vízió, s ennek következménye a halál.

Híd-avatás (1877.):
A ballada alapját az a babona adja, miszerint az új hidat az öngyilkosok avatják fel. Arany a polgári világ, a szabadverseny, a haszonelvűség korának kárvallottjait, seregszemléjét mutatja föl. A célnélküliség, az erkölcsi világrend megbomlása következtében értelmetlenné válik az ember élete, nemre és korra való tekintet nélkül. Stilisztikai bravúr, hogy minden egyes öngyilkosság egyedi módon ábrázolódik, s a haláltáncot idéző megoldásokban az utolsó megnyilatkozások az egész emberi sors tragikumát képesek felidézni.

Vörös    Rébék  (1877.):
A népi babonás, pogány motívumra való építkezés és a lélektani analízis pontossága egyszerre jellemző a balladára. Az erkölcsi világrend ill. a fölhalmozódott erkölcsi tapasztalat megsértése indítja el most a bűn lavináját. A bűn, a kísértés, a rossz tárgyiasul a varjúban, mely örökké az emberrel marad, reménytelen küzdelmet folytat az ember a tőle való megszabadulásért. Ezt jelzi a refrén mágikus ráolvasás jelleg, valamint az elbeszélő utalása: “Száll a lelke, vég nélkül”. Nyilvánvaló Vörös Rébék alakjában a poe-i tárgyiasító szándék, ill. a megalkotottságra való törekvés, a homonímákkal való játék, a szólások stb.

Tetemre  hívás    (1877.):
A bűn az élet játékként való felfogása, ezért bűnhődik Benő és Kund Abigél is. A bűnhődés folyamata, ill. a büntetés a korábbi balladáknak megfelelően történik. A történet nagyobb részét azonban az apa kérlelhetetlen igazságkutatása teszi ki, s e bizonyosságkeresésben hasonlóságot mutat fel fiával is. Talányos Arany viszonya az apához, hiszen értelmezhetjük úgy, hogy a világ nem épülhet bűnre, nem maradhat megtorlatlanul az erkölcsi világrend megsértése, ugyanakkor a se istent se embert nem ismerő magatartásban van valami démonikus és erkölcsileg kérdéses is. A Tetemre hívás az egyik legtudatosabban megalkotott ballada. A fölütés nem csupán a helyszín bemutatása és propozíció, hanem egyúttal dantei rájátszás is, az eltévedtség és zűrzavar tárgyiasítása is. A helyszín és a nevek kiválasztása az általánosító jellegen túl az akusztikus hatás függvénye, mint ahogy ezt erősítik a tudatosan kiválasztott régies kifejezések is. A vers zeneiségét az egyik legdallamosabb versláb, a daktilus biztosítja. Ezeket hol megtorpantja, hol fölgyorsítja Arany.

V. László (1853.):
A két szálon futó apokrif történet a menekülés mozzanatában összetalálkozik, majd szétválik. A király menekülése kettős: a térben megtett útnál fontosabb a lelkiismeret elől való menekülés. Arany rendkívüli módon felfokozza a szavak akusztikai hatását, bravúrosan játszik a csönddel, a félcsönddel és a zajjal, egészen a mennydörgésszerű robajig. A lélektani hatást erősíti fel a scenírozás (=díszletezés), az éjszaka, mely szintén jelképes értelmű, mely a lélek sötétjére is utal; ugyanígy a vihar is, mely tárgyiasítja a belső lélekállapotot. A vers jambikus lejtése, a funkcionális helyeken ennek megváltoztatása is a drámai–akusztikus hatást erősíti.

Ágnes asszony (1853.):
A népi témához adekvát (=illik) a verselés, a felező nyolcas. Csak a refrént írja anapesztusokban, fölidézve ezzel az antik siratóénekeket. A refrén ily módon az egyedi esetet általános érvényűvé tágítja, könyörgéssé Ágnes asszonyért, az áldozatért és valamennyiünkért. Arany ily módon beilleszti balladáját az irodalom azon meghatározó vonulatába, mely szerint a művészet igazi célja a könyörgés artikulációja a kegyelem jegyében.

Három szerkezeti egységre bonthatjuk a mű szövegét. Az első négy versszak feltételezhetően egyszeri történést beszél el mérsékelt gyorsasággal. Ágnes asszony lepedőt mos, az emberek pedig kérdéseket tesznek föl neki. A következő tömb a szöveg leghosszabb része. A börtönben töltött rövid időt nagyon lassan beszéli el a költő, a bíróságon történteket hosszú párbeszéd formájában tudjuk meg. Míg 14 szakasz foglalkozik e pár órával, addig Ágnes asszony életének fennmaradó hosszú éveiről mindössze 7 versszak tudósít, s ez a végső elbeszélés gyakorító szemléletű: a korábbiakkal szemben a sokszor megtörténtet beszéli el egyszer. A zárlat a felütés variánsa, mintegy állóképpé merevíti a kezdő sorokban leírt képet.
(Mátyás anyja, Szondi két apródja)újkori példázata. De míg az antik monda alakjai föloldozást nem kapnak, a keresztény–kálvinista Arany világképében mi csak a bűnhődés fázisát, annak végpontjáig követjük nyomon, a lehetséges folytatás, a kegyelem gesztusa már túl van a vers világán. Arany kivételes lélektani hitelességgel ábrázolja az elme tisztánlátásáért folytatott küzdelmet, az állandó önreflexiót, mely paradox módon már szimptómája az elme megbomlásának. Hatásosan él a folyamat bemutatásában a poliszémák (=több jelentésű szó) és a homonímák (=azonos alakú szó) stilisztikai lehetőségeivel.

Szondi két apródja (1856.):
Az első két versszak az alapszituációt teremti meg a helyszínnel, a két dombbal, előre érzékeltetve a párhuzamos szerkesztést és történetmondást. A harmadik versszak a szultán kérdése és kérése, a negyedik a török követ felelete, s ezzel elindítja Arany az egymással feleselő építkezést. Az idézőjelbe tett strófák a török csábítását tartalmazzák, közte pedig a két apród énekét halljuk. A két szöveg Szondi hőstettének felidézésében találkozik, majd elválik egymástól. Arany a török monológjában a zsarnokság természetrajzát tárja elénk, melyben az objektivitás látszata és a hízelkedő elismerés után a nyers erőszak jelenik meg. A két apród alakjában a zsarnokságnak meg nem hajoló hűség jelképét láthatjuk. A két beszédmód stílusában is eltér egymástól, a török szavaiban Arany egy elképzelt keleties nyelvi gazdagságot mutat föl, a metaforák, képek a muzulmán képzetkörből valók. Bravúros az anapesztusok használata. A versláb zeneisége a követ beszédének megnyerő dallamosságát hangsúlyozza, az apródoké a siratóénekekkel rokon. Arany ismételten felhasználja a poliszéma világképi lehetőségét: a kegyelem a török követ szájában a megkegyelmezést, az életbenhagyást jelenti, Szondinál az Istenre való ráhagyatkozást és bizalmat.

A walesi bárdok (1857.):
Ferenc József magyarországi látogatásakor Aranyt is fölkérték üdvözlővers írására. Arany kitért a feladat elől, s asztalfiókjának írta meg a balladát. Nagy erővel ismétli meg a ‘Szondi két apródja’ üzenetét, a zsarnokkal való erkölcsi szembenállás kötelező parancsát. Arany az “adjátok meg a császárnak, ami a császáré” tanítás alapján mutatja be a montgomery-i lakoma lefolyását, a király azonban a zsarnokság természetéből fakadóan teljes alávetettséget kíván. Ezt tagadják meg az urak és a bárdok is. A verselés adekvát a témához, ugyanakkor tudatosan idézi fel a Szózatot is.