XVIII. sz-i magyar társadalom demográfiai változásai, etnikai összetétele

A több évszázados háborúskodás, az éhínségek és járványok a lakosság nagyarányú pusztulását eredményezték Az ország népessége 1720 körül alig érte el a Mátyás korabelit. A magyarok száma kb. 2 millióra csökkent. Az ország népessége akkor 4 millió volt.
 A demográfiai mélypont az 1711-es év volt, 1720 után gyors gyarapodás indult meg.
A népességnövekedést a természetes szaporodás és a bevándorlás segítette elő.

• A lakatlan tájakat benépesítették:

Belső vándorlás: sűrűn lakott megyék ideáramló jobbágynépe (magyar, szlovák, ruszin népesség megindult a völgyek és a sík területek felé: migráció).Ekkor keletkeztek az Alföld és a Temesköz szlovák szigetei. A belső vándorlás következtében a magyarság elsősorban a Kárpát-medence belső területein élt.

Szervezett telepítések (bécsi kormányzat): a katolikus németek szabályos alaprajzú falvakba költöztek, 6 évre adómentességet kaptak.

Öntevékeny betelepülés: Az elvándorolt magyarok helyébe és a pusztaságokra áramlottak a hegyvidékek különböző népei. Román parasztok és pásztorok jöttek Erdélybe, az Alföld keleti peremére és a Temesközbe. A szerbek a Bácskába érkeztek: határőr funkció, számos kiváltság. A folyamat ösztönzője a magyar nemesség volt, aki birtokai megművelésére igyekezett munkaerőt biztosítani.

A XVIII. században Mo. benépesült, de a magyarság a saját országában kisebbségbe szorult, számaránya alig-alig közelítette meg az 50 %-ot. A század végére az ország lakossága megkétszereződött: megközelítette a 10 millió főt. Magyarország nem pusztán többnemzetiségűvé, hanem kevert nemzetiségűvé vált.
Mo-ot a XVIII. század végéig nem érintette meg a nacionalizmus, ekkor még létezett az országgal való azonosulás, így nemzetiségi ellentétekkel az 1780-as évekig nem találkozunk.

• Nemzetiségek:

Magyarság: teljes társadalmat alkotott, élén pár tucat családból álló arisztokrácia és a 4-5 %-ot kitevő nemesség. A polgárság száma és súlya is csekély volt. A magyarság zömét a parasztság tette ki, terheik a század első felében nem emelkedtek.
                                           
Szlovákok: csonka társadalmat alkottak. Nincs vezető réteg, zömük jobbágy. A felvidéki kis és középnemesség nagy része a magyar nemesség részének tekintette magát.

Ruszinok: ÉK-Magyarország hegyvidékét lakták, más néven kárpátukránok, csonka társadalomban éltek. Jobbágyi tömegek mellett hiányzott a nemesség és a polgárság.

Románok: csonka társadalmat alkottak, bár vékony vezető réteggel rendelkeztek.,

Szerbek: éléről szintén hiányzott a vezető réteg, ám egyházi privilégiumuk révén papságuk, valamint katonatisztjeik alkották vezető rétegüket

Németek: 3 csoport: városlakó németek, a szászok (Szepesség, Szászföld), betelepülő, főleg paraszti sorban élő svábok. Szászok: iparos, kereskedő és értelmiségi csoport, svábok: parasztság. Svábok: katolikusok, szászok és a városlakó németek evangélikusok voltak.

Horvátok: magyar közjog elismerte Horvátország különállását Mo-on belül, így a horvát nemességet külön nemesi nemzetnek tekintette. Ők teljes társadalmat alkottak, katolikusok voltak.

Egyéb etnikumok: cigányság számaránya csekély, időszakonként elűzték őket a területeikről. A XVIII. század második felében sok szegény galíciai zsidó vándorolt be, szintén érkeztek a Lajtán túlról is, akik jóval gazdagabbak voltak. Ők elsősorban kereskedelemmel foglalkoztak.